Közérthetően és őszintén az agilis módszertanokról

Agile blog

Scrum versus egyéni fejlődés, karrierút

2015. november 25. - Bodó Árpád Zsolt

Az előző postban hivatkozott cikk elemzését a következő félmondattal folytatjuk: “Scrum practice of ignoring peoples' career goals and their individual talents” - “a Scrum figyelmen kívül hagyja az emberek karriercéljait és egyéni tehetségüket, képességeiket”.

Sajnos tény, hogy van bőven olyan Scrum implementáció, ahol a fenti állítás igazzá vált. Az is tény, hogy ennek a problémának a kivédésére az alap, “out-of-the box” Scrum nem ad megoldást. Emiatt lehet ugyan bírálni a módszertant, de szerintünk felesleges. Sokkal fontosabb felismerni, hogy a Scrum - alkotóinak bevallása szerint is - egy projektmenedzsment módszertan. Önmagában tehát nem old meg mindent; egy sikeres implementációnak feltétele kiegészíteni mind technikai, mind emberi (people management) praktikákkal.

Mire van tehát szükség ahhoz, hogy az egyéni karrierút megmaradjon?

A probléma egyik gyökere, hogy a Scrum bevezetés következtében a termék leszállításához szükséges különböző szakmájú emberek (a legegyszerűbb lebontásban mondjuk fejlesztők és tesztelők) egy csoportba kerülnek, hogy együtt teljes feature-öket tudjanak kiadhatóan (letesztelten, ...) szállítani. Sok esetben a Scrum előtt egy munkatárs akár 30-40 azonos szakmájú ember között dolgozott nap mint nap és így folyamatos lehetősége volt velük kommunikálni, problémákat megvitatni, tanulni tőlük. A módszertan bevezetése után hirtelen egy olyan csapatban találja magát, ahol ebből a szakmai közösségből csupán 1-2 fő maradt körülötte. Drasztikusan lecsökkent tehát az információcsere mértéke és a fejlődés lehetősége.
A sikeres működés feltétele, hogy bár valóban szét lettek szórva az emberek a Scrum teamekbe, mégis megtartsuk a korábbi szakmai közösségeket. Ennek a megoldására született a community of practice, melyről egy saját bejegyzést is tervezünk írni.

Az egyéni karrierút másik akadálya lehet, hogy a módszertannal bevezetésre kerül a csapatfelelősség fogalma is. Ez valóban okozhatja azt, hogy az egyének úgy érzik, nincs elég ráhatásuk saját sikerükre, másoktól függ az elismertségük. Ezt még egyszerűbb megoldani: a fejlesztési- és értékelési rendszer részévé kell tenni olyan egyéni célokat, amikért egyedül is tud küzdeni a munkatárs. Természetesen fontos, hogy ezek a célok szinkronban legyenek a szervezet, a termék és a csapat céljaival. Ilyen cél lehet például egy belső szakmai előadás tartása a csapattársaknak, egy új technológia megismerése, stb.

A karrierút-kérdésen túl azt is felhozza a cikk, hogy a Scrumban figyelmen kívül hagyjuk az egyének tehetségét, képességeit.

Csak tippelni tudunk, miért gondolhatja ezt a szerző. A módszertannak célja, hogy a csapattagok a termék lehető legszélesebb részén tudjanak dolgozni, megtanulják egymás területeit. Ez azonban nem azt jelenti, hogy mást kell csinálni, mint amiben jó az ember. Csupán annyit jelent, hogy ne az határozza meg, mit csinálunk, hogy mire van emberünk, hanem az, hogy mire van szükségünk az üzleti sikerhez. Amennyiben valakinek a kedvenc területén éppen van feladat, természetesen - a csapattal egyeztetve - nyugodtan csinálhatja azt ő. Ha azonban ilyen feladat nincs, akkor is fontos, hogy értékes része tudjon maradni a teamnek és aktívan kivegye részét a munkából.

A bejegyzés trackback címe:

https://agile.blog.hu/api/trackback/id/tr638082792

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Szél Péter · http://szelpeter.hu 2015.12.15. 10:50:13

Nagyon fontos téma, ezt a Scrum legnagyobb hiányosságának tartom.
Holott az agilis filozófia egyik alapköve a "value individuals and interactions over processes and tools", ehhez képest a Scrum folyamatosan a folyamatokról beszél, és figyelmen kívül hagyja az egyént.

hrgy 2015.12.15. 12:26:50

"Csupán annyit jelent, hogy ne az határozza meg, mit csinálunk, hogy mire van emberünk, hanem az, hogy mire van szükségünk az üzleti sikerhez. "

Jujj, ezt nagyon gyorsan tisztaba kell tenni, mert eleg nagy gondok szoktak abbol szarmazni, hogy ezt emberek szo szerint veszik, es olyasmiket is bevallalnak projektbe, amire egyaltalan nincs szakertelem a csapatban.

Szoval, az addig ervenyes dolog, hogy nem szabad nagyon specifikusan kizarolag csak azokra a celokra ramozdulni, amire van profi szaktudas a cegnel, es hanyagolni azokat a celokat, amikre van ugyan tudas, de nem profi. Azt azonban fontos szem elott tartanunk, hogy minosegi munka csak akkor fog szuletni, ha az implementalasra szant ido fele nem a Google/kezikonyv bujasaval telik, hanem aktiv kodolassal. Tehat, ha olyan teruleten kell teljesiteni, amire egyaltalan nincs szaktudas a cegben, vagy csak hasznalhatatlan mennyisegu/minosegu van (tiz eves lemaradassal, "hallottam mar olyanrol, aki latott mar ilyet"), akkor nagyon meg kell fontolni, hogy a csapat alkalmas-e az uzleti cel eleresere, es ha nincs ilyen, akkor inkabb elengedni a feladatot, semmint belehajszolni a csapatot egy olyan frusztralt elethelyzetbe, amikor az uzleti oldal korbacsot pattogtat, a fejlesztok meg sirva huzzak a lapatot. Ez nem jo senkinek, es a vegtermek minosege sinyli meg a rossz dontest.

tnsnames.ora 2015.12.15. 15:17:31

Nekem más problémám van a posztbeli üzenettel. Nekem nagyon hiányoznak a számok.
Létezik egy valid(?) prekoncepció, hogy gazdaságilag a projekt szempontjából így lehet a legolcsóbb, csak sosem látom hozzá a valós és teljeskörű, pláne projektekre is aggregált visszaméréseket. Számok nélkül ködszurkálás is lehet az egészből: "vagy talált vagy nem".

A projektmódszertanon, megrendelőn, illetve gazdasági lehetőségeken felül vannak egyéb komponensek is a teljes rendszerben: pl:: résztvevő emberek és jövőik. Több lesz-e az ember és jövője avgy sem az ilyen szemlélet mentén? Akar-e, tud-e erre bárki is figyelmet fordítani? Arról nemis beszélve létezhet-e elfogadható optimum, pláne konszenzus, a felmerült szempontok felett?

tnsnames.ora 2015.12.15. 15:23:18

@hrgy: az én tapasztalatom szerint a verseny része, hogy nulláról, csupáncsak múltbéli egyéb tapasztalatokra, referenciákra építve versenyeznek beszállítók: amik a megrendelőknek is kényelmes, hiszen tetszés szerint (értsd kezelhető kockázattal) tudják cserélgetni a beszállítóikat, költségfaragási célzattal is, ilyen trendek mellett. Azaz szerintem az élet követeli az ilyen irányú kuglizós szemlélethez való alkalmazkodást (kuglizási igény minimalizálásával).

Én azt vélelmezem, hogy a költséghatékonysági törekvés túl tud pörögni, mint kicsiny világunkban oly sok minden, de hogy mennyivel és hogyan kellen visszakozni az agarakkal azt senki nem tudja (nehezen támadhatóan). És az is kérdés, hogy mennyi szükséges-elégséges motiváció van rá.
süti beállítások módosítása