Írta: Erényi Gábor, Sprint Consulting
Sokszor tapasztalom, hogy a csapatok úgy tervezik a sprintjeiket, hogy gondosan, patikamérlegen kiszámolják, hogy ki hány órát fog ráérni, majd a legsürgősebb elemek beválogatása után a maradék kapacitást a kisebb, kevésbé fontos feladatokkal töltik fel valahonnan a backlog mélyéről.
Ezáltal sikeresen maximalizálják a csapat kihasználtságát. Remek taktika, ugye?
Hát nem.
Ez a taktika biztosítja ugyanis, hogy (kis túlzással) soha semmi hasznos ne készüljön el.
Mi fog ugyanis történni? Tegyük fel, hogy a nagy, fontos feladatokkal nem megy minden simán. Előfordulhat ez? Csak úgy az esetek 99.9%-ban. A csapat rádöbben, hogy elakadt, a feladatot lehet, hogy nem tudják elvégezni a sprint végére. Valamit mégiscsak fel kellene mutatni azonban, az nem megy, hogy semmi eredmény nincs a review-n. Hálisten ott vannak az apróbb feladatok! Azok rövidek, könnyűek! Nosza, essünk nekik, máris lesz mit demózni! Itt a bizonyíték, hogy mi istenbizony dógoztunk!
A nagy feladatok meg átkerülnek a következő sprintre, ahol aztán ez a jelenség pontról pontra megismétlődik.
Fel tudnak mutatni valamit minden sprint végén? Igen!
Ki van használva a csapat kapacitása? De még mennyire!
Lesz értelme? Nem!
A csapat fullra kitervezése helyett próbáljatok meg inkább fókuszálni, keveset vállalni, de azt vigyétek végig! A fontosság vezéreljen, ne az erőforrás-kihasználtság. A számítógépetekkel sem úgy dolgoztok remélem, hogy ha a Task Manager szerint a CPU teljesítménye nincs legalább 95%-on, akkor gyorsan elindítotok még egy-két appot, mondván van még szabad kapacitás. Nem lenne túl bölcs dolog, ugye?
